-          Odin, siess, mindj�rt itt vannak Kristin��k! – s�rgettem nagydarab, s�t�tpej parip�mat.

Pr�b�ltam nem t�l felt�n�en a p�lya fel� k�zeled� fekete-sz�ke haj� l�nyt �s magas, v�kony ugr�lov�t figyelni, akik mag�n�r�ra siettek a kar�mba. M�r p�rszor v�gighallgattam a besz�d�t arr�l, hogy milyen sokat fizet az apja az�rt, hogy arra az egy �r�ra, am�g az edz�se tart, megkapta a lovagl�p�ly�t, �s egy pillanatot se akar r�m pazarolni abb�l. �get�sre fogtam Odint, �s sietve elhagytam a p�ly�t. A h�tam m�g�l �reztem Kris sz�r�s tekintet�t, ahogy a nyeregb�l visszafordulva szemei vill�mokat sz�rnak fel�m. Megk�nnyebb�ltem, hogy semmilyen megjegyz�st sem tett. A nyergeskamra el�tt �ll� l�kik�t�h�z vezettem lovamat, levettem a szersz�mait, kikapartam a pat�j�t, �s m�g miel�tt visszavittem volna a kar�mba, el�kerestem a t�sk�m alj�n lapul� r�p�t, amit neki sz�ntam. �r�lt neki. B�r m�sok szerint el volt h�zva, lusta volt �s pimasz, m�r r�g megtanultam, hogy nem szabad r�juk hallgatni. Odin egy �szak-Sv�d l� volt, ami egy hidegv�r� fajta, �gy teh�t egy�ltal�n nem volt meglep�, hogy a lovard�ban lev� t�bbi l�n�l j�val er�sebb volt a csontozata, �s k�v�rnek l�tszott. V�rm�rs�klet�vel se voltak gondok, mindig is bar�ts�gos, kezes, nyugodt l� volt, nem kapkodott el semmit, versenylovak mellett ez�rt is t�nhetett lust�nak. Pimaszs�ga pedig abb�l ad�dott, hogy egy tinil�ny egyetlen lova volt, �lete els�, legnagyobb szerelme, �s ez�rt tot�lisan el volt k�nyeztetve.

Hazafel� baktattam. Nem laktam messze, csup�n negyed �ra volt, ha siettem. Mehettem volna busszal is, de az�rt az egy meg�ll�nyi t�vols�g�rt nem akartam v�rni, �s Odint se akartam az�rt hamarabb otthagyni, mert buszhoz siettem. �gy legal�bb volt id�m n�zel�dni, �lvezni a t�jat, megmosolyogni az egyik udvar ker�t�s�hez rohan� kutyak�lyk�ket, �s elgondolkodni a napomon. Ma se volt valami tartalmas. Ny�ri sz�net volt m�g mindig, r�ad�sul csup�n 2 h�napja annak, hogy ide k�lt�zt�nk. Nem ismertem senkit, �gyhogy Odin volt az egyetlen, akinek �lvezhettem a t�rsas�g�t. Ap�m �s nevel�any�m �lland�an dolgoztak. Meg�rtem �ket, persze, mert a mai vil�gban m�r egy�ltal�n nem k�nny� meg�lni, de n�ha az�rt r�m is szak�thattak volna egy kis id�t. F�leg az�rt, mert r�gen a dolgok egy�ltal�n nem �gy voltak. �desany�mnak �s �desap�mnak egy kis vend�gl�j�k volt, a h�zunk als� szintj�n. D�lben nyitottak ki, �s este t�zkor v�geztek, �gy ny�ri sz�netben d�lel�tt mindig egy�tt voltunk, amikor pedig iskola volt, onnan haza�rve �n is seg�tettem nekik egy kis zsebp�nz�rt. Sokat j�rtunk el kir�ndulni, fontos volt nekik nagyon, hogy egy�tt legy�nk. Azt�n azon a sz�rny� napon anyu meghalt sz�vrohamban. Az orvosok nem �rtik, hiszen eg�szs�gesen �lt, sokat volt a szabadban, nem idegeskedett sokat. Ap�val pr�b�ltuk tov�bb vinni az �ttermet, de �gy m�r nem ment, �gyhogy 2 �ve v�gleg bez�rta. Ekkor egy aut�szerel� m�helybe ment, ahol keveset keresett ugyan, de legal�bb dolgozott. M�g ennek az �vnek a tel�n tal�lkozott el�sz�r Bonit�val. Bonnie – becenev�n sz�l�tva – igaz�n kedves n�nek t�nt m�r az els� tal�lkoz�skor is, de a rokonszenvet mindkett�j�k el�tt titkoltam. Ut�lni akartam �t, ut�lni akartam azt a n�t, aki az any�mat akarja helyettes�teni!.... de nem tettem. R�j�ttem, hogy neki egy�ltal�n nem ez a c�lja, �s ezt senki se v�rja el. �gyhogy egyre ink�bb �sszebar�tkoztam vele, �s nevel�any�m helyett ink�bb n�v�remk�nt tekintek r�. Sz�ks�gem van erre, hiszen r�gen se volt sok bar�tom, �gy meg f�leg. De k�lt�z�s�nk �ta � is ideje nagy r�sz�t munk�j�nak szenteli. Foltvarr�k�nt dolgozik, hi�ba volt otthon a munkahelye, �gy m�g t�bb id�t sz�nt r�. Naphosszat t�sk�kat, n�pi viseletre hajaz�, de m�gis divatos ruh�kat �s �gynem�ket varrt legt�bbsz�r, amiket j� �ron el tudott adni, sokszor megrendel�sre k�sz�tette �ket. Ap�mb�l karbantart� lett, a faluhoz k�zeli nagyv�rosban egy aut� �sszerak� �zemben. El�g sok volt a t�l�ra-lehet�s�g, �gyhogy ezzel �ltal�ban �lt is.

-          Bonnie, hazaj�ttem! – kiab�ltam, amint bel�ptem a bej�rati ajt�n. Nem j�tt v�lasz. Ledobtam a t�sk�mat, levettem a bakancsomat, �s felmentem a szob�mba. Ott tal�ltam a n�t, �ppen az �gyam mellett �llt, �s valamit �gyeskedni pr�b�lt.

-          Amanda! Nem sz�m�tottam r�, hogy ilyen hamar haza�rsz! – ki�ltotta meglep�dve, �s valamit a h�ta m�g� akart elrejteni

-          Pedig nem is siettem annyira. No de mutassad csak, mit rejtegetsz ott! – vigyorogtam, �s k�zelebb l�ptem

-          Ja.. ez csak egy kis aj�nd�k neked.. mindj�rt mutatom – motyogta, �s a p�rn�t most m�r teljesen belegy�m�sz�lte a huzatba. S�t�tk�k �s fekete anyagokb�l volt a k�lseje, �s egy l�mint�s anyagb�l volt a k�zepe

-          Ez gy�ny�r�! Nagyon aranyos! K�szi, t�nyleg! – �rvendeztem, �s meg�leltem a l�nyt

Kicsit meg volt illet�dve. Nem is �rtettem, hiszen mindig olyan k�zvetlen, �lland�an aj�nd�kokat adott nekem – persze nem az�rt, hogy elfogadtassa velem, hogy � lett az „�j any�m” – �s mindig szer�nyen fogadta, amikor �n leptem meg valamivel. M�g arra se tudta volna fogni a dolgot, hogy az els� saj�t k�sz�t�s� aj�nd�kot adta nekem. Ha �ppen nem volt megrendel�se, akkor ruh�kkal halmozott el, sokszor egy�tt tervezt�k meg, �s egy�tt csod�ltuk a v�geredm�nyt.

-          James ma el�bb haza�r, �sszedobok valami vacsor�t – mosolyogva lerakta az �gyamra a p�rn�t, �s kiment a szob�mb�l.

A halk kattan�s ut�n, amikor megbizonyosodtam r�la, hogy m�r t�volabb van, a lovamr�l k�sz�lt f�nyk�pre mosolyogtam, �s halkan megk�rdeztem t�le: „Ezt meg mi lelte?”

Kicsivel k�s�bb hallottam, hogy apu haza�rt. Kikapcsoltam a sz�m�t�g�pet, felkaptam a papucsomat, �s leszaladtam hozz� a konyh�ba. El�gg� meglepett, amikor el�sz�r egy sz�l r�zs�t nyomott a kezembe, �s csak ut�na �lelt meg.

-          H�t ezt mire v�ljem? – vigyorogtam

-          A vil�g legcsod�sabb kisl�ny�nak.. illetve bocs�nat, nagyl�ny�nak musz�j n�ha meglepet�st okozni, nem? – k�rdezte, �s pr�b�lta el�szedni a leg�rtatlanabb arckifejez�s�t

-          De, persze, nem gond. Szeretlek, apa – nevettem, �s a v�z�ba rajtam, amiben m�r Bonnie vir�ga is pihent.

Le�lt�nk az asztalhoz, �s Bonita kihozta a vacsor�t. S�lt csirk�t csin�lt, hozz� p�rolt rizst �s kukoricasal�t�t, desszertnek pedig a kedvenc mogyor�kr�mes s�tem�nyemet k�sz�tette el. – Ezek terveznek valamit, m�r biztos vagyok benne- gondoltam magamban, de hamarosan be is igazol�dott ez.

-          Dr�g�m, mondod te, vagy mondjam �n? – n�zett Bonnie halv�ny mosollyal ap�mra

-          Mondom �n. – p�r m�sodpercnyi sz�netet tartott – H�t… Amy… hamarosan kistestv�red fog sz�letni – k�z�lte a h�rt, azt�n megfogta leend� gyermeke anyj�nak a kez�t, �s �sszemosolyogtak

-          Ez most komoly? – k�rdeztem elk�pedve. Mit ne mondjak, nem olyan arcot v�gtam, mint aki repdes az �r�mt�l.

A suliban mindig csak rossz dolgokat hallottam a kistes�kt�l. �lland�an ijesztgett�k a t�bbi gyereket, hogy „Majd megsz�letik a kisebbik, �s te m�r senkit se fogsz �rdekelni”, meg „Olyan leszel majd, mintha a szolg�juk lenn�l”. Term�szetesen ekkor nagyon �r�ltem, hogy egyke vagyok, hiszen nem kell senkinek se a szolg�j�v� v�lnom, �s nem veszi �t senki se a helyemet. Nem kell senkivel se megosztanom a csokimat, a szob�mat, a ruh�imat, a h�zat, vagy �ppen az ap�mat. De m�gis be kellett l�tnom, hogy erre sz�m�tanom kellett volna. Lassan 3 �ve, hogy egy�tt vannak, szerett�k egym�st, viszonylag fiatalok voltak m�g, �s ami�ta ap�mnak �j munkahelye van, az anyagiak is helyre�lltak. �s �gy, hogy m�r 16 �ves leszek, nekem is fel kell n�n�m.

-        Igen, szivem, komoly… Bonita terhes, m�jus k�zep�re v�rjuk a bab�t – er�s�tett meg ap�m

-        G.. gratul�lok – mondtam, �s pr�b�ltam b�ztat� mosolyt ereszteni fel�j�k, de az agg�d� arckifejez�s�ket l�tva arra jutottam, hogy nem siker�lt.